Amikor jön a "lélek sötét éjszakája" vagyis jönnek a nehézségek a lelki életben és úgy egyátalán az életben, akkor mindig Bhakti Tirtha Maharajnál és a Lelki harcos II. című írásánál veszek menedéket. Ez a könyv sokáig nem volt elérhető itthon és ha jól tudom most is csak online formában van meg. Érdemes letölteni és elolvasni, mert nála érthetőbben még senki nem fogalmazta meg szerintem, hogy mit is kell tenni ilyenkor és hogyan kell viszonyulni a nehézségekhez.

http://btswami.hu/konyvek/a-lelki-harcos-ii.php

Egy nőnek, aki védelem nélkül van (társ, apa, guru nélkül) különösen nehéz az ilyen helyzet, hiszen mi nők végtelenül érzékenyek és érzelmesek vagyunk. Ha nincs egy erős féfi kéz, aki vezet, akkor nagyon könnyen magunkba zuhanunk, elkedvetlenedünk és mindenféle ostobaságokat csinálunk. Aminek általában mindenhez van köze csak a lelki élethez nincsen. Végső elkeseredésemben ilyenkor Bhakti Tirtha Maharajnál szoktam menedéket venni és azthiszem ez a legjobb, amit ilyenkor tehetek.

"A lélek sötét éjszakája olyan időszak, amikor úgy tűnik minden ellenünk irányul, bár megkíséreljük, hogy lelki életet éljünk. Ilyen körülmények között támadhat ez a gondolat: "Még Isten sem szeret engem. Imádkozom,meditálok, böjtölök, vegetáriánus vagyok, rendesen bánok az emberekkel, olvasom a szentírásokat, tisztelem a szenteket, van egy lelki tanítómesterem. Mindent megteszek ahogyan kell és az Úr mégsem szeret." De a tudat csak akkor érhet be, ha valóban kiegyensúlyozottak vagyunk. Nem több anyagi eredményt akarunk kikényszeríteni magatartásunkkal. Minden anyagi eredményünket el fogják venni. Ha minden nehézség dacára kitartunk a lelki életben meg fogjuk tanulni, hogy szeressük és szolgáljuk Istent mindegy, hogy mi történik"